| |
A
fuvola egyike a legrégebbi hangszereknek, alakja
ősidőktől fogva a mai napig csak kevés változáson ment keresztül.
Ám annál jobban tökéletesedett a századok folyamán minden más tekintetben.
A klasszikus fuvolát az oldalán fújják, ezért ferdén
tartják az ajkakhoz. A befúvórés valójában egy lyuk, a fúvókát maga
a játékos ajka képzi.
A 12-ik században jelent meg Európában ez a keleti hangszer. A középkorban
főként katonazenekarokban használták, de a 17. század közepére az
operai és udvari zenekarok fontos hangszere lett.
A fuvolakészitésben az első nagyobb fordulatot a francia Hotteterre
család hajtotta végre a 17-ik század legvégén. Hasonló jelentőségű
volt a müncheni Theobald Boehm által a 19-ik század harmincas éveinek
elején bevezetett szabadalomrendszer, amelynek végterméke, a fából
vagy fémből készült "Boehm-fuvola" szinte változatlanul
él tovább a mai szimfónikus zenekarokban az egész világon.
|
|
| |
Az
elmúlt évek három kiemelkedő eredményt hoztak a fuvola fejlesztése
terén. Az egyik az Albert Cooper által kifejlesztett Cooper Skála
szisztéma, amely a hangnyílások helyét és nagyságát megváltoztatva
tisztább, homogénebb hangsort eredményezett.
A másik a Straubinger párnázás. A párna anyagának és kialakításának,
valamint a nagyon szigorú technikai paraméterek megkövetelésének
eredménye, hogy a hangszer tökéletes takarása a megbízhatóságot
és az adott hangszer maximális szintű működését eredményezi. Nem
elhanyagolható szempont a megduplázódott élettartam sem.
A harmadik, egyben legújabb újítás a fuvola hangját célozza meg,
és a fentiekhez hasonlóan hosszú kísérletezés után jutott el a megoldásig,
s az előző kettővel együtt azt is jelentheti, hogy a Böhm fuvola,
amely 150 évig alig változott, most a következő évezred küszöbén
lényegét megtartva, de jelentősen megújulva léphet át azon.
Th. Böhm a modern fuvola megalkotásakor szinte mindent megújított
a hangszeren, de változás nélkül továbbvitte a fejet lezáró parafa
dugót. A fuvolafej bal oldala a dugó miatt akusztikailag nem működő,
néma csőszakasz. A hangszer szíve a "hangkamra", a fejnek
kb. 4cm-es területe, központjában a nyitott csővég felé terjedhet.
A hangszer ezért előre és jobb oldalon sugároz hangot. Ezt a létrejövő
hangot a játékos kezeli. Anatómiai felépítése, hangkezelési szintje,
valamint a hangszer adottságai együttesen határozzák meg a kapott
hangminőséget.
A Kovács Kornél nevéhez köthető újítás lényege szintén rezonátorüreg
alkalmazása, de most a fuvola fejében. Ha a fejben lévő parafadugót
kivesszük, egy üreget kapunk közvetlenül a hangkamra mellett, azzal
szoros csatolásban.
A befúfónyílás középpontjától 17 mm-en lévő ponton egy vékony aranylemezzel
zárjuk le a csövet, amely egyben továbbadja a rezgést az utána lévő
üregnek ill. üregeknek. A fuvolafej bal végén újabb lemez zárja
a csövet, ami hangot sugároz: a fuvola baloldalon is szól. A fenti
alakítás percek alatt elvégezhető, az eredeti állapot bármikor visszaállítható.
A fuvolafej így teljes hosszában rezonál. |
 |
